Spiritualitás
„ Egy homokszemben lásd meg a világot,
Egy vadvirágban a fénylő eget,
Egy órában az örökkévalóságot,
S tartsd a tenyeredben a végtelent.”
(William Blake)
Számomra a spiritualitás azt jelenti, hogy felismerjük, életünk nem öncélú és önálló, hanem részei vagyunk a Természetnek, a Világegyetemnek, szoros összefüggésben élve azzal. Megérteni, hogy mi is az egész részei vagyunk, vissza kell találnunk az Egy-hez, az Egy-ség-hez, (Isten, Univerzum…) hogy ne legyen bennünk többé Két-ség. A spiritualitás nagyfokú tudatosságot, önismeretet, a lélekkel való foglalkozást, a test-lélek-szellem egyensúlyának megismerését, és megteremtését is jelenti. Folyamatos pozitív gondolkodással, tudatos munkával megteremthető a harmónia magunkkal, és környezetünkkel is. Mindezt nyílt szívvel, alázattal, őszinteséggel, és feltétel nélküli szeretettel érdemes tenni, segítő kezet nyújtva embertársaink felé...
Aki rálép a spiritualitás útjára, az egy élethosszig tartó útra lép, amely egy csodás külső-belső utazás, hogy felfedezhessük legbelsőbb önvalónkat és hogy megtaláljuk valódi helyünket, a feladatunkat, küldetésünket a világban…
Rátalálni, megérteni és javítani gyengeségeinket, pozitívan használni erősségeinket, hogy egyre tapasztaltabbá, bölcsebbé és boldogabbá váljunk - nemtől, kortól, fajtól, vallási hovatartozástól függetlenül. Mert végső soron azért születtünk, hogy tapasztalataink által egy békés, boldog életet teremtsünk magunknak… és a Világnak.
„ Hogy fölfrissülj a nagy Egészben, lásd meg az Egészet minden kicsi részben.” (Goethe)